A történelmi és faji gondolat

 Írta: Batu

 Ez a két eszme csatázik mindamaz írásokban, amelyek a Magyarság és a Szabadság hasábjain látnak napvilágot Pethő Sándor és Kodolányi János tollából; de ugyane két gondolat tusázik Szontágh Jenő felsőházi és gr. Sigray Antal képviselőházi tag fölszólalásaiban is.

 ÁLDOZAT ŐSI MÓDON

 Részlet S. Karakán Elemér: „Királykérdés 999-ben” c. kiadás előtt álló művéből

 A nyári napforduló napján egy órakor Jákhalom tetején egy kötésig érő négyszögletes oszlopot látunk. Az oszlop minden oldala kétarasznyi és színaranyból készült. Árpád fejedelem alatt ezen ország területén megtelepedett héttörzsű magyarság közös áldozati kövét képezte. Súlyát illetőleg legalább négy férfira volt szükség, hogy azt rudakon tovább vihessék. Nagy becsben állott a magyarság előtt és azt megvédeni mindenkinek őseitől reárótt kötelessége volt. Míg fajtánk idegenekkel nem keveredett, szabadon állott. Különös megtiszteltetésben részesült még az a hely is, ahol már egyszer el volt helyezve, éppen úgy, mint őseink sírja.

 A TURÁNI EMBER-ESZMÉNY

 Írta: Marthosi Mórocz Dénes

 a Magyarországi Turán Szövetség alvezére

 Az egész mindenség a sajátosságok jegyében fejlődik. Minden
természeti tárgynak, a maga családján jellemzőn, megvan a többi természetes csoporttól határozottan megkülönböztető jellegzetes
színe és formája s bizonyos, hogy nem önmagáért, hanem
másokért. A virág a rovaroknak tetszeleg, hogy azok a magukkal
hozott hímporral megtermékenyítsék. A gyümölcs elfogyasztásra
ingerli a vele táplálkozókat, hogy beteljesedjen a mindenség körforgásában részére megjelölt szerep.

 A Nemzeti öntudat hiánya

 Írta: Murgács Kálmán

 Nemzeti öntudatban szűkölködő nép a magyar. Önnön kincseit nem sokra becsüli; a mások hamis gyöngyeit egekig magasztalja.

 Ha a dolog sora úgy hozza magával, egyik-másik értékéről le is mond az idegenek javára. Jut is, marad is, mondván. Csak a napokban vitatta egy ízig-vérig magyar tanár, hogy ez a régi szép dalunk: „Azt mondják, nem adnak engem galambomnak” – tulajdonképpen tót nóta, mert a dallama a tót himnusz dallama.

 Esküszöveg

 az évezred legszerencsétlenebb korszakának minden magyarja számára

 Írta: Dr. Dajka András

 Én . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . esküszöm a Világegyetem összes működésében megnyilvánuló ősi Istenünkre, valamint Nimród ősapánk, Hunor, Magor, Atilla, Árpád és a többi honszerző őseink, a magyar ezer év többi igaz nagyjai és nagy vértanúi emlékére, hogy – mint a magyar faj gyermeke
– Nagy-Magyarország eltékozlásának és a maradék kis ország végpusztulással fenyegetettségének a korszakában életemet magyar fajom megmentésének, megerősítésének, boldogulásának akarom szentelni.

 Máté-Törék Gyula
 Magyar tetemrehívás

 Magyarok! Véreim!

 A nemzeti és faji eszme újjászületett korszakában, amikor minden nálunknál nagyobb és kisebb nemzet, még saját államisággal sem rendelkező nép is az ősi mondáiban szereplő személyneveket ölti fel, nekünk sem elegendő a puszta névmagyarosítás. Teljes és tökéletes magyarságra kell törekednünk. Családi nevünk mellett személyneveinket is ragyogó hitregevilágunkból, sokezeréves dicső történelmünkből kell merítenünk!

 Magyarjaim!

 Mit akarunk? (23.)

 A kereszténység 2000 éves fennállásának titka nem az örömhír
(evangélium) isteni eredetén alapszik, mert hisz a tovatűnő
évezredekkel szemben „szent tanítások” fennmaradását más
vallási irányzatok is ki tudták mutatni. A sinto, budha, párszi és
még sok – a kereszténységet megelőző – ősrégi vallást a hívek
milliói szintén isteni kinyilatkoztatásnak hiszik. Hogy melyik
a „valódi isteni kinyilatkoztatás”, vagy mindegyik az e, hitbölcseleti vitákkal a keresztények soha sem fogják eldönteni!

 Még kevésbé azzal az egyoldalúsággal, amellyel egyedül a kereszténység részére sajátítják ki „az igazi isteni kinyilatkoztatás
tanát”.

Az idő eljött!

Írta: Magyar Adorján

Kokodvár (Parasznya, Szatmár m.)

Új Koppányokat szül a föld (2.)

Erőnk ébredése, magyar újjászületés: de soká jöttél!
Rákóczi, Mátyás alatt kellett volna jönnöd, vagy egyezer éve: más lenne most a jövendő!
Ma itt az utolsó perc az iszonyú harcra: újjáalkotni a magyar jellemet.
Szavak helyébe tetteket iktatni! Behozni egy évezred minden mulasztását és újjáalkotni a magyar nemzetet!

Még egyszer, talán utoljára… szembeszállni a sorssal: meleg fészket, boldogságot a magyarnak. Megindulni még egyszer és megtudni: lesz-e belőlünk nagy nemzet, vagy sem: megtudni: bezárult-e már a sors könyve örökre.

(Folytatás az újságban.)

Magyar büszkeség
Ruszák Mátyás nyerte a jordániai királyi lovasíjász versenyt

„A régiek örökségét csak az őrizheti meg, aki benne él, és ismeri törvényeit.”
Erre a tanításra hívja föl a figyelmet egy 21 éves magyar fiatalember, Ruszák Mátyás kiemelkedő eredménye, amivel hazájának elismerést szerzett, és nemzetközi körökben ismét megerősítette, hogy a lovasíjászat a magyarság sajátja.

BEKÖSZÖNTŐ

A nyári napforduló – Napisten havának 21. napja – mindig ünnep volt a magyar népek körében.
Ez a természet-vallás természetéből adódik. Badiny Feri bácsi megkérdezte tőlem, amikor a ma is használatos naptár szóba került, hogy mi történik a világban január elsején? Mihez kötődik ez az ünnep? Valójában semmihez! – mondta. Az ezredfordulót – a semmit jelentőt – pedig milyen nagyszabású rendezvényekkel ünnepelték világszerte!? Az igazi tájékozódási pont a természeti népeknél mindig a Nap mozgása volt. Azt figyelték a Nap, Hold és a csillagok mozgásának ismerői. Az ősi időben nem mondta be a rádió, hogy minek jött el az ideje. Ez így volt a Nílus áradásának ismerői körében is, hiszen életfontosságú volt, hogy mikor, mit kell cselekedni az élelem megtermeléséhez!

Sajó Sándor: Vatha éneke1046-ban

Kezemben Koppány barnult koponyája,
Iszlak belőle, ős magyar világ!
Új idegeneség lelkemet zilálja,
Szívemben érzem Vencelin nyilát!

Bakonyi bús szél szilajon sikoltoz
Királyi kővár véres peremén;
Pengesd a gyászdalt, pengesd, kósza kobzos,
Hadd halja sírva ádáz Beszperém!

Bakonyi bús szél ideszáll sóhajtva
S riadva zúg a rónaságon át:
Pányvázva bősz had hejh hogy’ űzi-hajtja
Magyarságunknak szép fehér lovát!

Földünket új nép, új szokás özönli, -
s én visszasírlak, messzi Napkelet!
Minek volt nékünk Napnyugatra jönni?
Bennünket itt hajh! senki sem szeret...

Sok ős berényben sok magyar bubánat
Már megjohádzva új kedvet mutat;
Enyém, mint vad ló, vad pusztákra vágtat, -
Ezt meg nem ejted , csalfa Napnyugat!

 Hohenlebéné Dr. Toronyi Etelka

 A sumir és akkád név eredete

 A sumir nép eredetét és kultúráját jelen soraimban nem testi jellege (somatikus habitusa), hanem az ásatások alkalmával felszínre került archaikus leletek, bevésett agyagtáblák, vagy hengerpecsétek alapján óhajtom megvilágítani.

 Azt a közvetítési módot, amelynek segítségével az ember gondolatait, érzelmeit, akaratát és a vele történt eseményeknek  visszaemlékezéseit másokkal közölni tudja lerögzített alakban, élőszó nélkül, írásművészetnek vagy írástudománynak nevezzük.

 (Folytatás az újságban.)

 Ungvári Bulcsú

 A vérszerződés mai jelentősége

 Egy nép annál erősebb, minél öntudatosabban őrzi ősi hagyományait és szokásait. A büszke római patríciusok a mai napig az ókori Róma által épített, messze elnyúló utakon járnak.

 Ezeken az utakon igyekeznek a fasizmust is más népek közé eljuttatni.